1. (t. n. is ) valamit meglódítva úgy enged el, hogy az vhova repül, esik. kavicsot dob a kútba; súlyt dob. | sp is dobással valamilyen eredményt ér el. 70 m-t dobott. | ▸ csókot dob valakinek valaki felé | eldobott tárggyal <valakit vmely testrészén> eltalál. hátba dob valakit.

2. hányaveti mozdulattal vhova tesz, csap valamit. | ▸ valamibe, valamire dobja magát

3. hirtelen intézkedéssel, rendsz. erőszakkal vmely (kedvezőtlen) helyre küld, juttat. harcba dob; ▸ piacra dob

4. argó hanyag fölénnyel szakít valakivel, ill. így elhárítja a közeledését. dobta a nőt.

[ fgr ]

1. henger v. üst alakú, kifeszített bőrös ütőhangszer. pereg a dob; veri a dobot.

2. műsz gépnek hengeres (forgó) része. a cséplőgép dobja.

3. forgópisztolynak a golyókat tartó forgó része.

4. ép kupoladob.

5. sp tekepályán: golyófogó.

6. ▸ füle dobja ▸ dobra kerül ▸ dobra üt ver valamit

[?hangut]

nagy erővel dob, repít valamit.

[↔hajigál ]

1. <szemes, szálas anyagot> úgy dob vhova, hogy az (viszonylag) nagy felületet borítson be. sót szór az ételre. | biz <több (apró) dolgot> egymás után dob(ál). csak úgy szórta a ruhákat. | nép kiv <kicsépelt gabonát> lapáttal szelel.

2. sűrűn, bőségesen ont, osztogat valamit. ▸ villámot, halált szór; átkokat szór valakire; fényt szór valamire ▸ villámokat, szikrát szór a szeme a tekintete | <pénzt, vagyont> pazarol.

3. tn vad <sörétes lőfegyver> úgy hord, hogy a sörétek egymástól bizonyos távolságban oszlanak el. | tn kat <golyós lőfegyver> nem hord pontosan.

[ tör ]

1. a gazdasági életben ált. értékmérőként és csereeszközként haszn. érme, bankjegy, államjegy. pénzt keres; ▸ semmi pénzért sem ▸ minden pénzt megér ▸ pénzzé tesz valamit | tört fizetési eszközként haszn. áru.

2. vagyon, gazdagság. a pénz nem boldogít. | anyagi érték. az idő pénz.

3. elav csekély értékű váltópénz. két pénzbe kerül.

4. nép a hal pikkelye. ▸ se pénz, se posztó ▸ pénz az ablakban ▸ csak úgy dől hozzá a pénz ▸ pénz áll a házhoz ▸ nem lopja a pénzt ▸ megéri a pénzét

[ szláv<germ ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. mely(ik) személy? ki van itt?; kire vársz?

2. <valakinek a kiléte felől tudakozódva.> ki az a kiss?; kid neked ő? | ▸ kinek hívják?

3. (ragozatlan) <érzelmileg színezett kérdésben értelmezőszerű nyomósítással, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.> ki a fenét érdekel ez?

1. rég v. vál aki. ki korán kel, aranyat lel. | ▸ van, nincs, ki nincs, ki vigasztalja.

2. rég amely.

1. <páros haszn:> a) némely(ik) ember ..., más ember ... ki ezt, ki azt szereti; b) nép némely(ik) állat, tárgy ..., más állat, tárgy ...

2. <kérdő alakú von névm-sal v. hsz-val együtt:> ki-ki, mindenki. fut, ki merre lát.

3. <állítm nélküli, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val együtt, annak kif-ére, hogy bizonyos személyek szerepe, megítélése esetenként különböző.> [jóban vagy velük?] kivel hogy. | nép rég <ugyanilyen szerkezetben, dologra, tárgyra vonatkoztatva:> melyik. [hogy az alma?] ki micsodás.

4. ▸ ha ki

1. kint levő helyre, ilyen hely felé v. vmely köz(ép)ponttól távolabb levő helyre. ki a térre; ki a tanyára. | tágasabb, szabadabb helyre, helyzetbe. ki a szabadba; ki az életbe. | ▸ ki és be ▸ se ki, se be

2. <távozásra való erélyes felszólításként v. távozás szükségességének kif-ére.> ki innen! | ▸ ki vele! | <állatok kikergetésére.> hess ki! | ▸ ki!

3. nép kinn. ki az udvaron; ▸ ki van valami valamiből ki van az inge.

4. ▸ ki van lesz valamitől, valakitől

1. zárt v. körülhatárolt téren kívülre. kimászik, kilehel, kidob. | eredeti helyéről elmozdulva v. irányától eltérve. kisiklik, kileng. | <jelentéstömörítő igékben.> kiparancsol, kiutál.

2. környezetét magasságban felülmúlva. kimagaslik, kidagad. | térben széles(ebb)re, bő(vebb)re. kiszélesedik, kitágít.

3. úgy, hogy valaki, valami nyitottá, ill. láthatóvá válik, napvilágra kerül. kibont, kicsillan. | hozzáférhetővé, ismertté válva, téve. kitudódik, kihirdet, [könyvet] kiad.

4. úgy, hogy valamin nyílás, rés keletkezik. kilyukad, kirág.

5. elkülönülve, megkülönböztetett helyzetbe. kimarad, kiválaszt.

6. úgy, hogy valami vhonnan eltűnik, elfogy. kiázik.

7. vmely folyamat végét, ill. vmely új állapot kezdetét elérve. kivirrad, kihűl.

8. valamit alaposan, eredményesen elvégezve. kivizsgál. | (visszaható névm-sal) vmely igény(é)nek, vágy(á)nak teljesen eleget téve. kialussza, kimulatja magát.

9. a végső határt is elérve, túlságosan. kiéhezik, kisárgul.

10. a cselekvés eredményével valamit, valakit ellátva. kicirkalmaz, kivilágít, kicsinosít.

11. <a jelzett cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> kitakar, kifon.

12. egyéb jelentésmódosító szerepben. kinevez, kifog [valakin].

13. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> ki-kinéz.

1. épületen, járművön a világosság és a levegő bebocsátására való (zárható) nyílás. ▸ valakinek az ablakára jár | az ennek elzárására való nyitható-csukható szerkezet. ▸ az ablak közé | ablaküveg.

2. ritk kisebb nyílás, lyuk, hézag valamin. | isk lyukasóra. | papíron áttetszővé vékonyodott rész. ablak van a bélyegen.

3. inf <számítógép képernyőjén> az a kerettel elhatárolt terület, amelyben dokumentum v. (figyelmeztető) információ lehet.

4. vál valamire mintegy kitekintést engedő dolog. ablakot tár a világ felé.

5. kiv útlevél újabb felhasználását engedélyező pecsét. ▸ nem teszi ki az ablakába ▸ az ablakon dobja hajítja szórja ki a pénzt

[ szláv ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.